Az én bölcsőm, de messze ringott,
Valahol a Nyitra-partján,
S tót nótát dalolt volna,
Ha lett volna dajkám.
Kék szemű, szőke mélabúja
Köröttem szállott volna este,
S dalba fojtott minden vágya
Csillagpárt keresne.
Sose láttam őt, kék szemét
És csillogni lenszőke haját,
Örökül mégis reám hagyta
Megmérhetetlen bánatát.
(Őszi bánat, Faludi Társaság, 1941. Stephaneum nyomda Bp.)
