Dr. Smidt Lajos

Így indultam el

“Kezemben sok viszontagságon átment képes levelezőlap. Kinek ne lenne ilyen az emlékei közt? A képen a Kaiser Vilhelm óceánjáró luxushajó, hátlapján a hajó pecsétje és a következő szöveg: „Északi tenger 1923. augusztus 8-9”. A hajó, amelyen Hamburgból Helgolandra és vissza utaztunk.”

[quote style=”boxed”]Kezemben sok viszontagságon átment képes levelezőlap. Kinek ne lenne ilyen az emlékei közt? A képen a Kaiser Vilhelm óceánjáró luxushajó, hátlapján a hajó pecsétje és a következő szöveg: „Északi tenger 1923. augusztus 8-9”. A hajó, amelyen Hamburgból Helgolandra és vissza utaztunk. Aláírások: „Dr. Ádám Lajos, Ádám Lajosné, Smidt Lajos és Schneider József”. Jelentéktelen apróság, de következményei egy életre szóltak. Akkor fiatal medikus voltam, amolyan nyugtalan vérű. Mindig az új, az ismeretlen vonzott. Mivel akkor szűkebb pátriámba, a Felvidékre nem mehettem haza, külföldi utazásokat tettem, hogy a vakációim se múljanak tétlenül. Így kerültem 1923 nyarán Németországba. Közgazdász útitársammal egy szép körutazással akartuk befejezni hat heti berlini tartózkodásunkat. Első utunk az Északi tengerre vezetett, hiszen tengert akkor még nem láttunk. A Hamburg irányában élmény volt az Elb-Tunnel és a kedves Alster parti séták. Aki Hamburgban jár, nem mulaszthatja el, hogy Helgolandba ki ne menjen. Augusztus 8-i verőfényes reggelen a Helgolandba induló Kaiser Vilhelm luxushajóra szálltunk mi is fel. A kikötőben nyüzsgött a nép. A mi hajónk jókedvű kirándulókkal tele 8 óra tájban indult. Dél felé járt az idő, amikor Cuxhavent elhagytuk és a nyílt tengeren szeltük a hullámokat. Mindenki a fedélzeten tartózkodott és csodálta a napsugarak bearanyozta végeláthatatlan tengert. Európa majd minden nemzete képviseltette magát a hatalmas bábeli nyelvzavarban. Úgy véltük, hazánkból csak mi vagyunk ketten. Egyszer csak mégis magyar szóra lettünk figyelmesek. A hozzánk képest idősebb házaspárban felismertem Dr. Ádám sebész professzort az egyetemről. Üdvözlés után megszólított és mindkettőnket bemutatott feleségének. Utunkról, élményeinkről beszélgettünk, amíg lágyan ringott a hajó. Ebédidőben ők az étkezdébe mentek, én meg annak a svéd szőke kislánynak a közelébe igyekeztem, aki oly hirtelen lángra lobbantotta egy fiatal orvostanhallgató szívét. Délután négy óra tájban pillantottuk meg a szigetet. Az első világháború nyomai még nem tűntek el a kikötőből, így hajónk a nyílt tengeren vetett horgonyt. Az utasokat motorcsónakokon szállították a partra. Mert ismerős még Helgolandon is akad, egy nyitrai ügyvéd vett bennünket pártfogásába és megmutatott mindent a szigeten.
Este a szigetlakók nemzeti táncát néztük meg. Régi helgolandi ruhákba öltözött legények és lányok körtáncot lejtettek, miközben halkan, ütemesen dúdolták az ősi hajósénekeket. Táncuk, mint a tenger lágy hulláma ringott.
Másnap ugyanazzal a hajóval indultunk vissza Hamburgba, de a tenger már haragos volt. A hullámok átcsaptak a fedélzeten, ezért mindenki a hajó belsejébe szorult. Ott írtuk ezt a sok viszontagságon átesett képeslapot. De nem csak emléke egy kedves kirándulásnak, hanem annak a tanár-diák kapcsolatnak az alapja is egyben, amely elindította sebészi életpályámat. Ádám professzor úrtól Hamburgban elbúcsúztunk, de az ottani meghívásuknak Budapesten eleget tettem. Látogatásom során nemcsak a közös kirándulásunkról, hanem a szakmáról is szó esett. Oly színesen ecsetelte annak szépségét, hogy megszületett bennem az elhatározás: sebész leszek. Tanítványának szegődtem. Tőle nyertem az első bepillantást a sebészet rejtelmeibe. Műtétek alkalmával, mint régi ismerőst, külön magyarázataival is kitüntetett.
És most 45 év után, mikor ujjaim alatt kattog az írógép, halkan dúdolom az ősi helgolandi dalt, rájuk emlékezem, akik az élet szépségét keresték, a csöndet, a békét szerették és szerény szelídségükkel meghatározták egy orvos életútját.[/quote]

Dr. Smidt Lajos, Szombathely (1968)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

code