Édesem valahol messze, messze,
Jutok-e néha, néha még eszedbe?
Te is vársz úgy, mint ahogy én várlak
Jöttével tavasznak, ősznek, nyárnak.
És nézed te is még a csillagot,
amely felettünk egykor ballagott?
S a holdat is? Mely most is sápadt, árva
S búsan néz le egy árva szobára,
Hol még árvábban ülök, roskatag,
Mert nem tudom, hogy merre, merre vagy?
Smidt Lajos
Csodasziget
Szombathely
1954.
