Az est a jobb szemét behunyta,
A bal szemével rámkacsint.
Apró arany csillagokkal
Teleszórta a bakacsint.
Ezer tücsök hegedül egyre,
S fuvolát fú sok más zenész,
A hold a függönyt szétlibbenti,
S a földre lopva le-lenéz.
A langyos éjszakán bolyongok.
A városban vagyok megint:
Az álmos fűzek összesúgnak,
S habját fodrozza a Perint.
Hogy utószor erre jártam,
Azóta minden, minden más itt:
Az öreg templom némán bólint
És a tér nagyokat ásít.
Smidt Lajos
Őszi bánat
Faludi Társaság,
1941. Stephaneum nyomda Bp.
